Az idei nagycsütörtököm elég furcsára sikerült.
Már csak aznap kellett volna dolgoznom a húsvéti hosszú hétvége előtt,amikor a délelőtti ejtőzés és meditálás után éreztem,hogy ebédre már nem tudok visszamenni dolgozni,és az ebédemet is föl kell hozatni.Miután visszavittem az üres tányérokat,összeestem,és,egy jó ideig,eszméletlenül feküdtem a folyosón,miközben,dolgozók és lakótársak is,bámultak.Arra keltem föl,hogy egy mentős élesztget.
Ezután papucsban,szemüveg nélkül,bevittek mentővel a Baleseti Intézetbe.Itt egy CT-vizsgálatot végeztek rajtam,majd,a betegszállító megérkezésééig,betettek a várakozó szobába.Éjfél körül indultam vissza az otthonba betegszállítóval,ahova egy kórház és egy idősotthon érintése után,1 óra körülre értem vissza.A nővérek egyből visszaadták a szemüvegemet,és ételt is adtak.Így lett az idei nagycsütörtököm nagypéntekes.
A következő hetekben többen is érdeklődtem az állapotom felől.Köszönöm nekik is és mindenkinek,aki e napokban segített nekem,vagy leglább egy imát elmondott értem,és Istennek,hogy életben hagyott,és nem történt komolyabb bajom!