202 éves Magyarország elsőszámú himnusza,Kölcsey Ferenc Himnusz-A magyar nép zivataros századaiból című verse.Ám van még egy vers,amit sokan egyenrangúnak gondolnak a Himnusszal,szinte minden rendezvényen előadják: Magyarország második számú himnusza, Vörösmarty Mihály Szózat című verse,ami 13 évvel a Himnusz megírása után keletkezett.Ez egy kicsit furcsa helyzet: két himnusz egy népnek?Mélyedjünk egy kicsit bele e titokba!
A reformkorig Magyarországnak nem volt hivatalos himnusza,a katolikusoknak és a protestánsoknak külön himnuszuk volt.A reformkor hajnalán azonban egy magányos költő megírta Himnusz című versét,aminek,a cenzúra kedvéért,alcímet is adott:A magyar nép zivataros századaiból.Ennek ellenére már a kortársak is értették,hogy a jelenről is szó van benne,és nagyban hozzájárult a reformkor kibontakozásához.Először Kisfaludy Károly Aurora című almanachjában,majd,kötetben,1832-ben jelent meg.1844-ben, Kölcsey Ferenc elhunyta után hat évvel,zenésítette meg Erkel Ferenc.
A mű címe meg is adja a műfaját: himnusz,tehát a lírai én Istenhez imádkozik,a vége felé egyre inkább könyörög.Keretes szerkezetű,de,míg az első versszakban ,,csak" arra kéri Istent,hogy áldja meg a magyart,addig az utolsóban már arra,hogy szánja meg.
A mű 1.-3. versszaka bizakodó,a dicső múltról beszél.Ám ezután a lírai én elkezdi sorolni a magyarok sorscsapásait,amik,bár megérdemeltek,így sorsszerűek is,mégse lát kiutat a jövőbe.Azaz egy gyufalángnyit mégis:ha Isten megszánja a magyarokat.
A Szózat a reformkor derekán keletkezett.Ez is az Aurorában jelent meg,igaz, Kisfaludy Károly elhunyta után hét évvel,1837-ben.Egressy Béni (eredeti nevén Galambos Benjámin) zenésítette meg 1843-ban.
E mű címe is megadja a műfaját: szózat, tehát egy szónok buzdító beszédet intéz népéhez.Első ránézésre úgy tűnhet,hogy e mű teljesen világi,de a szónok tulajdonképpen próféta,tehát Isten küldötte.E mű is keretes szerkezetű,de,míg az 1.-2. versszakban a születésről és a halálról van szó, addig az utolsó kettőben az életről és a halálról.Három versszak szól benne a múltról,a többi a jövőről,ami mind optimista,a 11.-12. kivételével.De azt,hogy az ezekben vagy a 10. versszakban leírt jövő következik-e majd be,még a próféta se,csak Isten tudja.Bár Vörösmarty Mihály 1849. után nem engedte megtanulni gyerekeinek e versszakokat,az utókor mégis bennhagyta:ezektől lesz egész a mű.
Bár,már keletkezésük után,mindkét művet nemzeti imádságnak tartották a magyarok,a Himnusz elsősége csak a rendszerváltáskor,1989-ben,lett kimondva.Ám a Szózat se kopott ki teljesen a köztudatból:szinte minden ünnepségen előadják.Miért?
Mert a Szózat tulajdonképpen a Himnusz folytatása:az előbbiben,az utóbbiban kért, Isten válaszol a népnek, prófétája által.És,bár tudjuk,hogy 1849. után is érték sorscsapások a magyarokat, ,,Megfogyva bár,de törve nem/Él nemzet e hazán.''Tehát a ,,jobb kor'' győzött a ,, nagyszerű halál'' fölött!Isten,míg lesznek ilyen,hozzá és vele imádkozó költői és művei,nem hagy el minket.De,hogy az előző állítások igazak maradjanak,ahhoz mi is kellünk.
De mit tehetünk a jó ügy érdekében?
Először is:tanuljuk meg mindkét verset egészen,és a zenéjüket is,beszélgessünk róluk minél többet családtagjainkkal,barátainkkal,és adjuk tovább gyerekeinknek is,minél hamarabb,teljes átéléssel!
Próbáljunk meg e tanácsok szerint élni,legalább a 202. évforduló után!