Február 25-én volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja.Ez a,XX. századi, két, európai, totalitárius diktatúra egyike.Nézzük meg,miért fontos e napon megemlékeznünk a sok, ártatlanul megölt vagy megnyomorított emberről!
A nemzetiszocialista (náci) és a kommunista eszmerendszer is több millió halálos áldozatot követelt, mégis kettős mérce uralkodik a megítélésükben:a kommunizmus bűneiről nem beszélnek annyit, mint a nácizmuséiról, pedig ez több földrészen is jelen volt,és sokkal több halálos áldozatot követelt,ezen felül több millió életet megnyomorított testileg és lelkileg is.Ráadásul sokkal hosszabb életű volt, mint a nácizmus,így évtizedekre el tudott hallgattatni vallási (főleg keresztény) és nemzeti kérdéseket (például Trianon).Ez olyan sikeres volt,hogy a kereszténység és Trianon traumája sokak számára ma is tabu, rosszabb esetben náci ütőkártya.
Végül,engedjetek meg egy,személyes, történetet is: anyai nagypapámat, Hodruszky (később Váradi) Gyulát idén 80 éve,1945. április 01-jén (tehát még Magyarország teljes szovjet elfoglalása előtt) vitték a szovjetek málenkij robotra a,238. számú,szaratovi, hadifogolytáborba, amikor egy zacskós tejért leugrott a közértbe,és csak 1948. november 10-én tért haza (ő legalább, hála Istennek, hazatért), ahol még 45 és fél évet élt boldogan,és édesanyám, Zsuzsa, valamint én is megszülethettem, az ikertestvéremmel, Krisztiánnal együtt...
Mi ne alkalmazzunk kettős mércét,és emlékezzünk meg,idén is,a kommunizmus áldozatairól, legalább egy gyertyagyújtással és egy imával!