A megemlékezés mártírja

165 éve,1860. április 2-án hunyt el Forinyák Géza joghallgató.
A Bach-rendszer bukása után a pesti ifjúság,1860. március 15-én,az 1848-1849-es események méltó megemlékezésére készült:gyászmisét akart mondatni az akkor elesett honvédekért:előbb a belvárosi,majd a pesti ferences templomban,azonban a a rendőrség elállta az útjukat.Ezután a Széna (ma Kálvin) téri református templomban gyülekeztek,ahonnan,egy imát követően,hazafias dalokat énekelve,a régi ferencvárosi temető felé vették az irányt,hogy ott a honvédek és a vértanúk sírját megkoszorúzzák.Munkások és iparosok százai csatlakoztak hozzájuk.Itt kordon állta az útjukat,ezért a Kerepesi Temetőhöz mentek,ahol szintén kordon állta az útjukat,ám egy koszorút sikerült átdobniuk a temető kerítésén.Mivel a tömeg nem akart szétoszlani,és elfogott tásaikat ki akarta szabadítani,ezért a katonák előbb szuronyt használtak,majd lőttek.Hárman sebesültek meg,köztük Forinyák Géza,akit a Szent Rókus Kórházba szállítottak,ám olyan sok vért vesztett,hogy két és fél hét után elhunyt.Április4-i temetésén Buda és Pest lakosságának negyede,50 000 fő vett részt,minden társadalmi osztályból.
E két tüntetés is hozzájárult ahhoz,hogy a császár,Ferenc József,kiadja az Októberi Diplomát,és,hogy március 15-e nemzeti emléknap jellege megerősödjék.Az egyetemisták,főleg a joghallgatók,mártírként tisztelték őt.Arany László is megemlékezett róla A délibábok hőse című verses regényében.
Mi is emlékezzünk meg róla,ahogy tudunk!